Az eljárás a drog mérgezéséhez

Ez az átalakulás komoly hatással volt a droghasználat személyes mintáira és a droghasználat által kiváltott kulturális les paraites remix is. A gépkorszak beköszöntéig a legtöbb embernek a túlélés érdekében ideje nagy részét munkával kellett töltenie.

Így a legtöbb, viselkedést befolyásoló drogot — főképpen: marihuánát, ópiumot és kokaint — arra használták, hogy az emberek jobban, keményebben és hosszabb ideig tudjanak dolgozni. E tényeket persze a szőnyeg alá söpörték — pontosabban: letagadták és megváltoztatták — a mi modern farmakomitológiáink hirdetői. A tizenkilencedik század közepére a piac telítve volt emberi munkaerővel. Az akkori viszonylag szabad piacgazdaságokban ez azt jelentette, hogy azok, giardiasis celiac disease a legkeményebben dolgoztak, előnyt élveztek kevésbé produktív versenytársaikkal szemben.

Ezzel elérkezünk a modern történelem egy olyan szakaszához, ahol a legbrutálisabb kitaszító és irtó háborúknak lehetünk a tanúi, melyeket a kevésbé tehetségesek és szorgalmasak vívtak a tehetségesebbek és szorgalmasabbak ellen. A fehér amerikaiak három nagy, szokásaikban az amerikaiaktól alapvetően az eljárás a drog mérgezéséhez faji csoporttal kerültek kapcsolatba és kellett versenyezniük: a bennszülött indiánokkal, az afrikai feketékkel és a keletiekkel — először főleg kínaiakkal, majd japánokkal is.

A kortárs olvasó számára nyilvánvaló okok miatt az indiánok és a feketék — néhány területet kivéve — nem tudták megtartani azt, ami a sajátjuk volt, és felülmúlni sem tudták az amerikaiakat. Így lustává és ostobává alacsonyították le őket, mint alacsonyabb rendű fajok degenerált tagjait. A fehér amerikaiak első vetélytársukat a kínaiakban találták meg. A kínaiak tól kezdve érkeztek nagy számban az Egyesült Államokba.

Hamarosan mind teljesítményben, mind termelékenységben — a mosodákban és a farmokon, a bányákban és a vasúton egyaránt — felülmúlták az összes többi fajt és nemzetiséget. Hogyan csinálták? Én sem tudom jobban megválaszolni ezt a kérdést, mint bárki más. Csupán két tényt — egy nyilvánvalót és egy nem nyilvánvalót — tudok kiemelni: a tradíció és az ópium szerepét. A kínaiakat mindig intelligensnek, szorgalmasnak és fegyelmezettnek tartották.

Használtak — főként szívtak — ópiumot is, éppen úgy, ahogy az amerikaiak dohányt szívtak. Ha az ópium nem is segítette őket, hogy jobban dolgozzanak — bár a legtöbben, akik szívták, azt állították, hogy ez így van —, nyilvánvalóan nem is hátráltatta őket! Ha a fehér amerikaiak azt gondolták volna, hogy az ópiumszívás hátráltatja a kínaiak munkáját, nyilvánvalóan támogatták, vagy legalábbis engedélyezték volna számukra az ópiumhasználatot, ahogy engedélyezték és támogatták az alkohol használatát az indiánok és az eszkimók között.

Amint látni fogjuk, nem ez történt. Ehelyett az amerikaiak megpróbálták kiszorítani a kínaiakat a versenyből, és az ópium megvonása által versenyképtelenné tenni őket: az ópium rendszeres, de mértéktartó használata ugyanis segítette őket, hogy megállják a helyüket az életben és megbirkózzanak viszontagságaival. A kínaiak üldözésének, körülbelül és az első világháború közé eső szakasza, az egyik legtanulságosabb fejezet nemcsak az Egyesült Államok, de a droghasználat és a pszichiátria történetében is.

Most csak a történet legszembeötlőbb tényeit közlöm.

Amerikában kezdetektől az eljárás a drog mérgezéséhez a szakszervezetek irányították a kínaiellenes mozgalmat. Először a nyugati parti, majd a nemzeti szakszervezetek. Főként az ő törekvéseik eredményeképpen a kongresszus ben életbe léptette a kínaiak kizárásáról szóló Chinese Exlusion Act törvényt, megtiltva ezzel a kínaiak további bevándorlását az Egyesült Államokba. A kínaiellenes agitáció az eljárás a drog mérgezéséhez e csoport ellen irányult.

Végül is az amerikaiak nem vallhatták be, hogy azért gyűlölték és félték a kínaiakat, mert keményebben dolgoztak, és kevesebb bérrel is beérték, mint ők.

Ugyanúgy, ahogy a németek sem ismerhették be, hogy azért gyűlölték és félték a zsidókat, mert a zsidók keményebben dolgoztak és jobban gazdálkodtak, mint ők. Mindkét esetben — és minden hasonló esetben — egy kevésbé versenyképes többség valamilyen bűnt tulajdonít a versenyképesebb kisebbségnek, amely bűn aztán feljogosítja a többséget a kisebbség üldözésére.

Ugyanis nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a stratégiát csak egy erős és nagyhangú többség használhatja egy erőtlen és difenilbotriasis séma hangú kisebbséggel szemben, és az eljárás a drog mérgezéséhez az, amitől olyan nagyszerűen működik.

A többség definiálja azt, hogy milyen a bűnbakká váló kisebbség, és ezt a definíciót rá is erőszakolja. Az amerikaiak így nem csak a kínaiakat rágalmazták meg, hanem az ópiumot is.

Lényeges megemlíteni, hogy amíg nincs olyan tanult ember, aki elhinné azt a sok elképesztő ostobaságot, amit évtizedekig a kínaiakról terjesztettek a vezető hatóságok, a legtöbb tanult ember még mindig elhiszi azokat az elképesztő ostobaságokat, amiket az ópiumról terjesztenek. Az ópiumellenes kampány bámulatos sikere akkor válik nyilvánvalóvá, ha egymás mellé helyezünk két mérvadó amerikai véleményt erről a drogról, az egyiket ből, a másikat ből.

A félmegoldások nem fehér élő férgekről álmodott sikerre — csak egy teljeskörű, az egész világra kiterjedő mihamarabbi tilalom szüntetheti meg ezt az emberiséget sújtó sorscsapást. Nyilvánvaló, hogy mi változott: a hivatalos és általános amerikai vélemény az ópiumról.

Felütött drogok

A szakszervezeti szövetség első találkozóján ben első lépésként elítélték Az eljárás a drog mérgezéséhez kínai szivarkészítőit, és sürgették, hogy csak szövetségi címkével ellátott szivar legyen kapható. Azzal sem voltak elégedettek a szövetség vezetői — mely ban az Amerikai Munkások Szövetségévé vált —, hogy pusztán szentesítsék a kínaiellenes mozgalmat.

Az amerikai munkásemberek kínai kulik elleni háborújának tábornoka Samuel Gompers, az Amerikai Munkások Szövetségének AMSZ elnöke volt, aki a szövetség os megalakításától ben bekövetkezett haláláig egy év kivételével folyamatosan töltötte be ezt a posztot.

Annak ellenére, hogy maga is bevándorolt zsidó volt, aki szocialista ideálokat támogatott, és megállás nélkül ontotta a szónoklatokat a gürcölő tömegekkel melletti szolidaritásról, Gompers lett a fő szószólója Amerikában a — főként a munka területén megnyilvánuló — faji felsőbbrendűség tanainak.

A pamfletet az es Kínai Kitiltási Konferencia megrendelésére írták, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a Kongresszust a következő évig hatályos törvény megújításának szükségességéről.

A törvényt megújították. A felsőbbrendű fehéreknek törvény által kellett kirekeszteniük az alacsonyabb rendű ázsiaiakat, szükség esetén pedig fegyveres erő is bevethető [ Arra ítéltetve, hogy napjaikat a mosodák hátsó helyiségeinek sötétjében töltsék, ezek a piciny elveszett lelkek átengedik szűz testüket mániákus sárga elrablóiknak.

E történet fő tanulsága az, hogy a korai amerikai ópiumellenesség inkább faji, mintsem orvosi megfontolásokon alapult.

Veszélyes drog jelent meg Magyarországon

Még a Fogyasztók Egyesületének a Legális és illegális drogokról szóló beszámolója is, amely erős előítéleteket táplál a drogokkal — főleg az ópiumszármazékokkal — szemben, tudomásul veszi ezt a tényt. De volt egy az eljárás a drog mérgezéséhez az opiátokkal szemben tanúsított általános tolerancia alól.

Halálos kristály terjed a peremvidéken Koncz Tamás A város peremén jártunk, ahonnan a hétvégén hat fiatalt, köztük két terhes nőt is kristály-túladagolás miatt szállítottak kórházba — a telepen, ahol elképesztő a szegénység, tarolnak a dizájnerdrogok, és senki sem tudja, milyen szert szív, szúr be éppen. Ne fotózzanak, megölnek minket! Ebben a törökszentmiklósi, városszéli házban adagolta magát túl dizájnerdroggal egy nyolc hónapos terhes nő és öt barátja.

Ennek a rendeletnek a gyökerei inkább rasszista, mintsem egészségügyi jellegűek A kongresszus azonban hamarosan közbelépett, és ben olyan törvényt léptetett életbe, amely a kínaiaknak megtiltotta az ópium importálását, ugyanakkor az amerikaiakra ez a tiltás nem vonatkozott!

Egy es korlátozó törvény szerint csak amerikai állampolgárok gyárthattak szívni való ópiumot! Az Egyesült Államokban élő kínaiak elleni amerikai háború szörnyű tragédia volt — függetlenül attól, hogy ez a dráma milyen gyakran játszódik le újra a történelem színpadán. Az irigy üldözőknek ugyanúgy hálásnak kell lenniük a kis győzelmekért, mint a nagyokért. A törökök sikeresebbek voltak háborúikban az örmények ellen; a németek is a zsidók ellen; és az ugandaiak is a kelet-indiaiak ellen.

E háborúk mindegyikét, úgy vélem, nagymértékben — ha nem kizárólag — egy alacsonyabb rendű többségnek a magasabb rendű kisebbség ellen irányuló irigysége fűtötte.

Magyar kokaincsempészek Peru legszigorúbb börtönében - Fókusz (2012-01-22)

Amíg ez a háború — amelynek olyan elképesztően messzire nyúló következményei lettek egy évszázaddal később! Mindkét ember arra használta a drogokat, hogy segítségükkel elérjék kitűzött céljaikat — nem másban, mint az orvostudományban! E két orvos egyike Sigmund Freud volt, aki kokaint használt. De más terveim is vannak. Rendszeresen szedek kokaint kis adagokban depresszió és emésztési zavarok ellen, méghozzá a lehető legragyogóbb eredménnyel. Ő maga is három évig él a droggal, majd minden nehézség nélkül abbahagyja a használatát.

Ez a történet aligha kíván hozzáfűznivalót. Mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy Freud két különböző, de pszichológiailag szorosan összekapcsolódó esetben használta a kokaint. Ezt a különbségtételt azonban feltűnően mellőzték a pszichoaktív drogokról szóló irodalomban. Először is, saját maga használta a drogot mint energiaserkentőt azon végtelen ambíciója szolgálatában, hogy nyomot hagyjon a világban.

Másodszor pedig betegei gyógyításában alkalmazta a kokaint, amelynek terápiás sikerét túlzott várakozásainak megfelelően értékelte. Röviden: a kokain erősebb férfivá és hatékonyabb doktorrá tette Freudot. Amikor más utakat talált ahhoz, hogy erős és hatékony legyen — mint ember és mint terapeuta —, föladta a feszültségoldás e módjának az alkalmazását. Tehát a válasz arra, hogy egy embernek mennyire nehéz vagy könnyű leszoknia egy drogról, nem magában a drogban keresendő, hanem abban, hogy milyen jellegű a fogyasztó droghasználata, és hogy milyen más anyagokat tud vagy akar a drog helyettesítésére igénybe venni.

Érdekes megjegyezni, hogy Freud kokainnal kapcsolatos munkássága és kokainhasználata nyilvánvalóan zavarba hozta áhítatos életrajzíróját, Jones-t. E nézetek az eljárás a drog mérgezéséhez a legárulkodóbb az, miszerint Freud egyátalán nem volt kábítószerfüggő.

Pedig Freud szivarja, csakúgy, mint Freud kanapéja, fontos szimbólumává vált a pszichoanalitikusok szakmai identitásának. Freudnak ez a két szokása, és tekintélyes pszichiátriatörténészektől és pszichoanalitikus elméletalkotóktól származó értelmezésük, véleményem szerint, különös figyelmet érdemel.

Mert, ismétlem, amikor a pszichoanalízis megalapítója három év után abbahagyja a kokainhasználatot, követői ezt szellemi egészségének bizonyítékaként emlegetik! És amikor Freud mértéktelenül szivarozik, és nem tud nélküle létezni, ez arra ösztönzi őket, hogy belevegyítsék a szivart a pszichoanalitikus szertartás ceremoniális kémiájába!

Amikor az emberek rájönnek arra, hogy egy drog, amit az élet nehézségeinek leküzdésére használnak, inkább hátráltatja, mint segíti őket, akkor abbahagyják a drog használatát, és ezt könnyedén teszik.

És ugyanígy azt várnánk, hogy bármi, ami segíti őt abban, hogy legyőzzön másokat — hogy alacsonyabb rendűvé, szolgaian alázatossá és megbélyegzetté tegye őket az eljárás a drog mérgezéséhez, szintén segítené őt a droghasználatról való leszokásban. William Az eljárás a drog mérgezéséhez Halsted —, az egyik legnagyobb és leghíresebb amerikai sebész, a John Hopkins orvosi egyetem egyik alapítója, egész életében morfiumfüggő volt. Röviddel azután, hogy magánpraxisba kezdett New Yorkban az es években, Halsted kokainfüggő lett.

E szokásáról csak úgy tudott lemondani, hogy morfiumfüggővé vált. William Henry Welch felkérte Halstedet, hogy csatlakozzon a John Hopkins orvosi egyetem alapítóinak csoportjához, az akkor harmincnégy éves Halsted már a morfium rabja volt.

Olyan jól és energikusan dolgozott, hogy kizártnak tűnt, hogy a drogok szedése mellett ilyen jól teljesítsen. Feleségével, aki főnővérként dolgozott gyógyszer férgek kaniverm Hopkins műtőiben, »teljes kölcsönös odaadásban« éltek együtt Halsted harminckét évvel későbbi haláláig.

William H. Halstedet ezt mondja Dr. Ez alapján tehát aszerint lehet, sőt kell, jónak vagy rossznak ítélni a függőségi formákat, hogy mennyire értékeljük azokat a dolgokat, amelyeket lehetővé tesznek számunkra, illetve amiben meggátolnak bennünket. Továbbá: az, hogy egy adott szokás mit tesz lehetővé és miben gátol — amint láthattuk —, lehet ténykérdés vagy tulajdonítás kérdése.

Bár mindez nyilvánvaló, mégis újra hangsúlyozandó, mert az emberben mindig megvan az a — manapság különösen néhány gyógyszerészeti hatóanyaggal kapcsolatban érezhető — hajlandóság, hogy a bűnbakoknak teljesen tévesen kártékonyságot tulajdonítson. Hasonlóan hajlamos az ember arra, hogy tévesen jótékony hatást tulajdonítson bizonyos csodaszereknek; erre később még kitérek. És ettől kezdve ők is — akár Isten! Tehát fájdalomnak és szenvedésnek vannak ugyan kitéve, de megismerik a gyönyört és az élet szeretetét is.

Szeretkeznek, és ezt élvezik, de hogyan tudnának az élvezetnek hódolni, ha nem éreznének vágyat és kielégületlenséget is?

Második rész

Pontosan fogalmazva, az alma elfogyasztása által Ádám és Éva elég erős lett ahhoz, hogy független és szabad életet éljen, ellentétben a tétlen élettel, amelyhez Isten szoktatta őket az édenkertben. Mint a dél-amerikai indián koka levelei vagy mint nem is olyan régen az észak-amerikai feleség ópiuma, [25] az alma lehetővé teszi a férfi és a nő számára az élet elviselését és otthoni kötelezettségeik elvégzését.

Továbbá: az alma tiltásában megnyilvánuló hatalom fenntartása érdekében, Isten nyilvánvalóan indokoltnak érzi, hogy hazudjon az embernek. Az ember megszabadulása a hatalomhoz való kötöttségétől tehát két párhuzamos lépéssel kezdődik: egy tilalomnak való ellenszegüléssel — az alma megevésével; és Isten színvallásra kényszerítésével — az isteni csalás leleplezésével. Az Úristen parancsot adott az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz.

De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.

Ez egy olyan jel, ami a hatalom és a hazugság, illetve a függetlenség és az őszinteség közötti kapcsolat mély átlátására utal. Hogy megtartsa alávetettje fölötti uralmát, a hatalom erőszakhoz és csaláshoz folyamodik.

Ezzel szemben az, akiből hiányzik az erő az elnyomáshoz, de független — ami nem mondható el sem a felsőbbrendűről, sem az alárendeltről, hiszen egyik a másikától függ —, megengedheti magának azt a luxust, hogy felfedje és kimondja az igazságot. Az állítás, miszerint Isten becsapta az embert — amikor azzal fenyegette, hogy a gyümölcs megevésének következménye a halál lesz, pedig valójában az élet volt az — nemcsak azzal a ténnyel igazolható, hogy Ádám és Éva nem halt meg a tiltás megszegése után, hanem a bűnösökre kiszabott további büntetésekkel is: Isten megátkozza a kígyót, és hason csúszásra ítéli; a gyermekszülést az eljárás a drog mérgezéséhez teszi, és az eljárás a drog mérgezéséhez nőt alárendeli a férfinak; a férfit szakadatlan munkára ítéli; és halandóvá teszi a férfit és a nőt!

És miként azelőtt az Isten és a papok csapták be az embert, most — úgy vélem — a tudomány és az orvosok teszik ugyanezt. Őseink csak úgy tudták legyőzni Isten zsarnokságát, hogy ellenszegültek neki, és lerántották a leplet az isteni hazugságról; a modern ember pedig csak úgy tudja legyőzni a tudomány zsarnokságát, ha ellenszegül, és lerántja a leplet a terapeuták hazugságáról.

E hazugság elleni lázadás — legyen az az Isten, a pápa, a király, a többség vagy a tudomány hazugsága elleni lázadás — mindig is az egyén legfőbb kötelessége volt, és talán mindig az is marad. Drogok és ördögök: Malcolm X megtérési gyógymódja Antropológusok, történészek és a vallás tanulmányozóinak bizonysága alapján ítélve, az emberiség nagy részét mindig is elvakította az ember tragédiájának, azaz annak az egyfajta kozmikus körforgásnak a látványa, mely során a bűnt erényként, a gonoszt jóként — és fordítva — hasznosítják újra.

Halálos kristály terjed a peremvidéken

Ennek eredményeként a beszennyeződés és a megtisztulás, a gyalázás és a dicsőítés, és általában az ördögimádás és az istenimádás témái hipnotikus hatást gyakoroltak mind az egyénekre, mind a csoportokra. Az effajta, korunkra és országunkra oly jellemző hősök egyike Malcolm X. Malcolm X metamorfózisa — azaz drogfüggőből forradalmár vezetővé, majd meggyilkolt szentté való átváltozása — a beszennyeződés és a megtisztulás fogalmainak a drogok és a rasszizmus jelenleg divatos képeivel és szónoki fordulataival kifejezett foglalatát adja.

Mindazonáltal megtisztulási rítusként értelmezve az elhanyagolt, rossz bánásmódban részesült, iskolázatlan francia árva híres francia íróvá válását vagy a homoszexualitását szégyenlő ember homoszexualitását büszkén felvállaló emberré válását, ez drámai varázsában és hatásában — főként az amerikaiak számára — egyszerűen összehasonlíthatatlan egy ingerlékeny fekete csavargónak fantasztikus önfegyelemmel bíró Fekete Párduccá, [7] illetve egy szánalmas drogfüggőnek és alávaló drogdílernek egy sztoikus filozófus vagy egy spártai tábornok méltóságával és önfegyelmével bíró moszlim lelkésszé való átváltozásával.

Szörnyűséges gyermekkora után Malcolm Little X nyolcadikos korában kibukott az iskolából, kamaszkorában utcai lopásból élt, és még huszonegy éves sem volt, amikor tíz évre elítélték fegyveres rablásért.

A letartóztatása és bebörtönzése előtti években marihuánát szívott és árult, kokaint szippantott, kerített, és fehér nőkből élt, lopott és rabolt, és számtalan alkalommal majdnem gyilkolt, és majdnem meggyilkolták.

Gyógyhírek

Nem süllyedhetett volna mélyebbre — és nem is emelkedhetett volna magasabbra. Megmenekülését a fekete moszlim hitre való megtérésének, pontosabban a mozgalom vezetőjének, Elijah Muhammadnak köszönhette. Alex Haley, akinek Malcolm X Önéletrajzát diktálta, beszámol arról, hogy mielőtt ténylegesen elkezdtek volna a könyvön dolgozni, Malcolm leírt egy mondatot, amit ajánlásnak szánt a könyvéhez.

De mivel végül már Elijah Muhammad sem ért fel Malcolm X tisztasággal szemben támasztott elvárásaihoz, ez az ajánlás sem jelent meg a könyv elején. Bebörtönzése előtt Malcolm X egy ideig nagy mennyiségű marihuánát használt.

Úgy hordtam a fegyvereimet, ahogy ma nyakkendőt hordok. Valahol mélyen tulajdonképpen úgy hittem, hogy az emberileg lehetséges lehető legteljesebb életet kell élni, majd erőszakos halált kell halni. Abban az időben ez volt számára a helyes út.

Az első, börtönben töltött hónapok alatt Malcolm X amennyire csak tudta, folytatta kinti életmódját.

Annyit drogozott és annyi szentségtörést követett el, amennyit csak tudott. Szereztem jointokat, Nembutalt és benzedrint. A raboknak való csempészés volt a börtönőrök mellékfoglalkozása; minden börtönlakó tudja, hogy az őrök így keresik meg a megélhetésük nagy részét. Megmutatom neked a börtönből kivezető utat.

kábítószer

Aztán hirtelen megállt. Emlékszem, ahogy meglepetten felém fordul. Mondtam neki, hogy »nem eszem disznóhúst. Az volt a legviccesebb, ahogy a többiek reagáltak, és ahogy elterjedt az egész.

A börtönben, ahol annyira kevés kell az egyhangú rend megtöréséhez, a legkisebb dolog is felbolydulást okoz. Éjszakára az egész cellasor tudta, hogy a Sátán nem evett disznóhúst.