Gyógyszer az emberek bél parazitáira.

Tweet Share Share Bizonyos élelmiszerek bakteriológiai, virológiai rizikót és parazitákat hordoznak. A táplálékon keresztül élősködők kerülhetnek az emberi szervezetbe, és veszélyeztethetik egészségünket. Cikkünkből megtudhatja, hogyan akadályozhatja meg az élelmiszerekből bekerülő protozoák egysejtűek okozta megbetegedéseket, hogyan pusztíthatja el a már beágyazódott parazitákat természetes gyógymódokkal, és hogyan erősítheti meg immunrendszerét a paraziták ellen az egészséges bélflóra helyreállításával. Bélparaziták — minden második embernek van A beleinkben elképzelt élősködők nem éppen étvágygerjesztők. Ennek ellenére minden második ember akarata ellenére menedéket nyújt ezeknek a bajkeverőknek.

A római birodalom híres számos higiéniai újításáról, köztük a mosakodási lehetőségekkel is ellátott nyilvános többüléses latrinákról, a csatornarendszerről, a vezetékes ivóvizet biztosító akvaduktokról és a forró vizes közfürdőiről.

Emellett törvényeket is hoztak azért, hogy városaikat tisztán tartsák a hulladéktól és ürüléktől.

A legújabb régészeti kutatások feltárták, hogy mindezek ellenére az olyan bélparaziták elterjedtsége, mint amilyen az ostorgiliszta, az orsógiliszta, vagy az amőbás vérhast okozó egysejtű Entamoeba histolyticaegyáltalán nem csökkent a római birodalom idején, sőt, egyenesen nőtt a korábbi vaskorhoz képest.

Ezért várnánk azt is, hogy az olyan, ürülékkel és orális úton terjedő paraziták elterjedése, mint amilyen az ostorgiliszta és az orsógiliszta, visszaesett a római időkben, ehelyett azonban fokozatos növekedést látunk.

Kedves Látogatók! Ezen az oldalon a gasztroenterológia és a hepatológia tárgykörébe tartozó kérdéseket tehetnek fel.

A kérdés az, hogy miért" - fogalmazott Piers Mitchell, a tanulmány szerzője. A Cambridge-i Egyetem régészeti tanszékének munkatársa a birodalom különböző részein feltárt római latrinákból, temetkezési helyekről, textilmaradványokból, fésűkből és megkövesedett ürülékből származó régészeti bizonyítékokat használt fel kutatásához.

Piers Mitchell kimutatta azt is, hogy a rómaiak híres fürdőkultúrájuk ellenére semmivel sem voltak kevésbé tetvesek és bolhásak, mint a vikingek idején vagy a középkorban élt utódaik.

Több feltáráson találták nyomát olyan, speciálisan tetvek kifésülésére használt fésűknek, amelyek használata a napi rutin részét jelenthette számos római alattvaló számára. A kutató szerint ennek egyik oka az lehet, hogy a közfürdők forró vize kedvezett az élősködők terjedésének.

Néhány fürdőben csak ritkán cserélték a vizet, amelynek felszínén az emberi kosz és kozmetikum vastag rétegekben állhatott. Az élősködők terjedésére a másik magyarázata gyógyszer az emberek bél parazitáira lehet, hogy a rómaiak trágyaként használták az emberi ürüléket növénytermesztéshez. A modern kutatás szerint a módszer ugyan alkalmas a terméshozam növelésére, de együtt járhat a parazitapeték elszaporodásával, amelyek a termesztett növényekben túlélve fertőzhetnek.

A kutató a Parasitology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányában kitért arra is, hogy a bronzkorhoz és a vaskorhoz képest a rómaiak alatt különösen elterjedté vált a széles galandféreg.

A kutató szerint ennek hátterében a rómaiak által igencsak kedvelt, halból, gyógynövényekből, sóból és egyéb ízesítőkből álló, garum nevű erjesztett szósz állhatott, amelyet a kulináris célok mellett gyógyszerként is alkalmaztak.

A kereskedelem segítségével a birodalom minden szegletébe eljutó szószt a rómaiak nem főzték, hanem a napon erjesztették, így jó hordozója lehetett a halakban megtelepedett széles galandférgeknek - vélte Piers Mitchell, aki szerint az eredetileg Észak-Európában fellelhető parazita térnyerése jó példája annak, milyen negatív közegészségügyi következményekkel járhat egy birodalom terjeszkedése.

A bél- és az olyan vérszívó paraziták elterjedtsége, mint a tetű, azt jelzi, hogy meglepő módon a római közfürdők sem jártak ilyen jellegű előnnyel" - fogalmazott Piers Mitchell, aki szerint ha nem is tette egészségesebbé az embereket a római higiénia, legalább az illatukra kedvező hatást gyakorolhatott.