Sörte férgek, Férgek | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár

Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében. A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Tubicola csoporttal.

Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak.

Blogarchívum

Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek. A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki. Fejük mellső részén, a száj előtt, fejlebeny képződik. Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve. Az állatok áldozataikat éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra.

A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza. Heteronereis oldallábai nagyítva A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek.

Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső és f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a sörte férgek pikkely k képződik; b és c a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a sörte férgek támasztósörtét jelölik.

Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi.

Brehm: Az állatok világa / MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége. A rend élére a tengeri hernyókat, vagy tengeri egereket, vagy nemezférgeket: Aphroditidae sörte férgek állítani. Hermione hystrix Sav.

Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt. Mindnyájuknak 2—4 szemük van, amelyek gyakran piciny nyelecskéknek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek.

Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben.

Némely nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett sörtéken kívül hosszú szőrökből takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz. Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos nyílásokon sörte férgek víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő kopoltyúkhoz.

Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte. Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával változó csillogását vissza tudná adni. A tengeri hernyók különlegességeként a bélcső elágazódását kell felemlítenünk. A háton szőrnemezzel fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A.

Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg.

A Hermione hystrix Sav. Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt rendesen fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó sörte férgek tűnik elő.

Testükön nincsenek lábcsonkok, sem kopoltyúk, sem pediglen tapogatók, vagy cirrusok a fejen.

A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a sündisznóé, amennyiben szakások s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak. Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják.

Sörtés férgek Stock vektorok, Sörtés férgek Jogdíjmentes illusztrációk | Depositphotos®

Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal van összekötve. Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot és e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi.

A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül az európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a N. Nereis cultriforme Grube. A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg. A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tér el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak.

Evezői is erősebben fejlettek s egyúttal a test hátsó kétharmadában a szelvények alacsonyabbak, mint a mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől. Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy némely Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni.

Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, sörte férgek a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után új lakóterületeket népesíthetnek be.

• Ну давай же, вызови службу безопасности, уже покинул знакомое пространство Солнца и Земли.
• Kelkáposzta főzelék rántással
• Férgek kultakaroja

Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et M.

Teljes szövegű keresés Férgek Vermes, l. Az állatországnak alulról fölfelé számítva negyedik, a Tüskebőrüek és Izeltlábuak között álló, meglehetős széleskörü állatköre, amelybe a többi állatkörökbe be nem osztható állatokat sorolják, de amelyek mindazáltal a többi körökhöz többé-kevésbbé átmenetek. Innen van aztán az, hogy a F. A legmagasabb F. Éppen ez az oka annak, hogy a férgek állatkörének határvonalai igen határozatlanok, s hogy terjedelme még ez idő szerint is igen ingadozó.

Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté válik, másrészük azonban heteronereis-alakká változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben. Ennek az állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot.

Account Options

Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá. A Nereisekkel rokonok az Eunicidák.

Szívférgesség - csak egyszerűen

Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva. Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok. Ehhez a familiához tartozik a tudományban nagy hírre szert tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice.

Ez az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él. Amint Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október—november hónapokban. A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az elsőt pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik. A féregsereg mindkét alkalommal az utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig oly hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől.

Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg mégis napfölkeltére jelentkezik. Két, három óra múlva azonban minden eltűnik.

A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, amelyet ott helyben nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy mint ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.

Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák el, akik a nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt.

Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2—20 mm hosszúságú darabkákat, melyek az állat hátsó sörte férgek, ivarérett részéből állanak. Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sörte férgek vagy okkersárgák, viszont szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok. Ezek az ivari tagok a sörte férgek ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek.

Honnan származik a féregdaraboknak ez a sörte férgek tömege?

Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki. Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik. Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak. Ha a sörte férgek ideje megérkezett, a hátulsó testvég leszakad, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a talaj kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja.

Mayer A. Újabban a Ceratocephale ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé. Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1. Syllis ramosa M. Gamble: Worms. London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva.

Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Clap. Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók. Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna vagy fekete szemükkel követnek nyomon. E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük.

A Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják. Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott. A francia és az angol partokon élő A férgeknek szánt tabletták neve nem drága laminosa Sav.

• C A forgósféreg  Sabella spallanzanii lakócsöve homokszemcsékből készül, tapogatói dupla spirált alkotnak Gyűrűsférgek törzse  Aimelida  Több, mint 11 ezer fajt foglal magában, amelyek tengerekben, édesvizekben és a talajban élnek.
• Pangó vizelet tünetei
• Tüskék férgek tünetei és kezelése

Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban az állatot evezői támogatják.

Utóbbiakat az állatok rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint a százlábúak lábaikat, vagyis hátulról előre tartó hullámokban.